2015. október 22., csütörtök

Vágni vagy nem vágni? Avagy miért vág a fodrász 20 cm-t a hajamból, ha én 2 cm-t kértem?

Ti is jártatok már úgy, hogy csak épphogy akartatok vágatni a hajatokból, hogy az felfrissüljön, aztán 20-40 cm-rel rövidebb hajjal távoztatok a fodrásztól?
 
 
Nem tudom, Ti hogy vagytok ezzel, de én személy szerint hosszúhaj-párti vagyok, és azt vallom, hogy hajunk egészségének megőrzése érdekében bőven elég az, ha csak pár centit vágatunk hajunkból rendszeresen. Ez ugyanis egyrészt lehetővé teszi azt, hogy növeszteni tudjuk hajunkat, illetve, hogyha a hosszú hajat szeretjük, akkor mindig lehet hosszú hajunk, anélkül, hogy a fele rendszeresen le lenne vágva.
Gyermekkoromtól kezdve hosszú a hajam, de legalábbis félhosszúnál rövidebb hajam nem volt soha. Mindig is nagyon komoly fejtörést okozott számomra, bogy találjak egy olyan fodrászt, aki tényleg csak annyit vág a hajamból, amennyit én kérek. Soha nem értettem meg, hogy miért sikerélmény egy fodrásznak az, hogyha egy, például derékig érő hajú vendég odamegy hozzá, és ő ebből csinál egy vállig érő, szálakra ritkított "frizurát"? Ez alól persze kivétel, hogyha maga a vendég kéri ezt így, mert ő maga szeretné kipróbálni a rövidebb hajat. De ha a vendég csak pár cm-t kért, akkor miért kell a fél hajat levágni?? Pedig sok, teljesen képzett és hozzáértő fodrász vallja, hogy károsodott, töredezett haj esetében sem kell mindjárt 20 centit levágni, ugyanis már pár centi levágásával is jelentős javulás, felfrissülés érhető el. Néhány fodrász mégis abban leli örömét, hogy a szép hosszú hajból rövidet csinál...
Általános iskolás koromban például olyan fodrászt sikerült kifognom, aki a hosszú hajamból egyszerűen mindig megritkított, félhosszút csinált. Hiába kértem tőle, hogy csak egy picit csippentsen le a hosszú hajam végéből, egyszerűen képtelen volt arra, hogy hosszú hajjal dolgozzon. Később nem is nagyon mentem fodrászhoz, inkább növesztettem a hajam, de egy idő után ugye már kellet picit lecsippenteni a végéből, mert azért időnként pár cm levágása vitathatatlanul jót tesz a hajnak. Mikor már nagyon megérett bennem ez a gondolat, rászántam magam, hogy keressek egy fodrászt, és reménykedtem, hogy megérti majd, amit kérek tőle. Na, amikor behuppantam ennek a hölgynek a székébe, megkérdezte tőlem hogy mennyit szeretnék vágatni a hajamból. Mikor megmutattam a hajamon a kb. 3 centit, konkrétan kinevetett, majd közölte, ennél többet kellene levágni, mert így tönkre van menve a hajam, meg úgy. Holott én nem láttam annyira roncsoltnak, kezelhető is volt a hajam, mindenki dicsérte, hogy milyen dús és egészséges. Tényleg meg tudom különböztetni a roncsolt hajat az éptől, már ha csak azt nézem, mennyire fésülhető és kezelhető a hajam a mindennapokban, vannak-e kis, letört részecskék a mosdókagylóban, egyből tudom, hogy tényleg örülne a hajam egy kis plusz ápolásak, na de akkor sem szeretném a felét levágni. Mindössze kicsi frissítést szerettem volna a hajamnak akkor is, mikor ez az eset megtörtént. Miután a fodrász közölte, hogy többet kellene levágni 3 cm-nél, én, ahelyett, hogy felálltam volna a székéből és megmondtam volna, hogy hadd döntsem el én, mennyit szeretnék  a saját hajamból levágatni, azt mondtam, hogy jó, vágjon belőle kicsit többet, de az ne legyen 3 cm-nél sokkal több. Az eredmény az lett, hogy a hajam több mint felét levágta (majdnem fenékig érő hajam volt akkor, ő csinált belőle vállig érőt), és természetesen jól megritkította, amitől nagyon kevésnek tűnt a hajam, holott eredetileg nagyon sok és dús hajam van. Évekbe telt, mire újra megnőtt a hajam és lenőtt a megritkított rész.
Pár éve blansoláson esett át a hajam. Szerencsére nem ment tönkre annyira, de sokáig a kelleténél valóban jobban töredezett. A hajam már megint elég hosszú volt, de ugye a törött részek miatt arra gondoltam, kellene pár centit vágatni belőle. Újabb fodrászhoz mentem el, és megint nagyon naivan viselkedtem. Ezt a hölgyet megkértem arra, hogy vágjon kicsit a hajamból, de a felét semmiképpen ne vágja le, csak pár centit. Én próbáltam odafigyelni a művelet közben, hogy a fodrász valójában mennyit vág a hajamból, de mivel hátrafelé nincsenek szemeim, és a fodrász gondosan hátravette a hajamat, úgy vágta le, én a tükörben semmit nem láttam abból, mennyit vág a hajamból a fodrász. Eredmény: levágta a felét, megritkította, és mikor hazaértem, kb. Kleopátra-frizurát láttam magamon a tükörben. A legrosszabb viszont az volt az egészben, hogy mivel a hajam elég megviselt volt akkoriban, azonkívül, hogy rövid lett, még a minősége sem volt valami jó. Tehát elég kevésnek tűnő, megritkított, rövidre levágott, roncsolt haj lett a végeredmény. Nem lett volna jobb, ha levágunk belőle 3 cm-t, és így legalább, még ha károsodott is, legalább a hossza és tömege megmaradt volna (mert azért annyira nem volt agyonkárosodva, csak egy kis vágás is segített volna rajta)? De a töredezett, rövid haj szerintem a legszörnyűbb dolgok egyike, ami történhet.
 
 
 
Ez a történetem is bizonyítja, hogyha valami miatt károsodott a hajunk, nem feltétlenül az az egyetlen és legjobb megoldás, ha a felét levágjuk (vagy esetleg többet is), mert akkor felkészülhetünk arra, hogy elég hosszú ideig nem fog tetszeni a roncsolt, ráadásul rövid haj látványa, hiszen elég sok időbe fog telni, mire hajunk megnő. Azok a fodrászok, akik a vágás és ritkítás megszállottjai, mindig azzal jönnek, hogy "dehát hogy néz ki a roncsolt, hosszú, haj, hát akkor legyen rövid, de egészséges!".  Ezzel csak az a gond, hogy amikor egy haj eleve rossz állagú és minőségű, akkor hogy lenne szebb és jobb minőségű, amikor még pluszba rövidre le is van vágva?? Az én esetemben például bebizonyosodott, hogy a rövid, károsodott hajnál sokkal jobb az, hogyha meghagyjuk azt a hosszú hajat, és apránként vágatunk belőle kicsi mennyiséget addig, amíg teljesen lenő a károsodott rész. Persze, ha annyira nagyon tönkre van menve valakinek a hosszú haja, azt nyilván maga az a személy is belátja, és akkor ő is azt mondja, hogy jó, akkor vágjunk belőle kicsit többet, na de a felét?? Még akkor sem, ha az a haj nagyon károsodott. És miért nem? Mert ne döntse el helyettem senki, hogy én hosszú, avagy rövid hajjal akarok élni. A fodrásznak az lenne a feladata szerintem, hogy kihozza a vendég hajából a legtöbbet, de azok alapján a szempontok, kérések alapján, melyekre a vendég megkérte őt. Ne a fodrász döntse el azt, hogy én milyen hajat akarok magamnak, hanem én, elvégre az én hajamról van szó, nem? Sokszor azt hisszük, a fodrász mindent jobban tud, hiszen ő a szakember. Pedig mennyire nem így van! Biztosan vannak profi fodrászok, akik kivételek ez alól, de ha belegondolunk abba, mennyi olyan történetet hallani, hogy rossz, a vendéghez egyáltalán nem illő frizurát kreált a fodrász, vagy, hogy túl sokat vágott, bemesélve a vendégnek, hogy annak haja mennyire tönkre van menve, holott az egyáltalán nem így volt, vagy nem jól vágott, rossz színt kevert ki és egyéb, azt bizonyító sztorikat, hogy jobban járunk, ha a magunk elképzeléseit követjük a fodrásznál, főleg akkor, ha valahol első alkalommal járunk. Később, ha már bizonyított számunkra az a fodrász, ha meg vagyunk elégedve munkájával, akkor rendszeresen rá bízhatjuk hajunkat.
Egyébként szerencsére azóta már szépen megnőtt a hajam, gyönyörűen rendbe is jött.
 
Nem tudom, mi az oka annak, hogy a fodrászok többsége nem képes annyit és úgy levágni a vendégek hajából, ahogyan azok azt kérik. Nem értem, miért kell egy szép hosszú hajat rövidre levágni ahhoz, hogy az egészséges legyen? Annyira úgysem lehet tönkremenve egy haj, hogy a felét le kelljen vágni! Azért mondom ezt, mert ha mégis annyira tönre van menve, akkor abban biztosak lehetünk, hogy az a roncsolt haj röviden sem fog valami fényesen festeni, sőt, rá fogunk arra döbbenni, hogy meg kellett volna hagyni a hosszát, és apránként kellett volna megszbadulni azoktól a töredezett részektől. Ha rövidre levágatunk egy roncsolt hajat, akkor pont, hogy az nem fog valami jól kinézni, és várhatunk bizony jó sokáig, amíg az megnő. Nem jobb megtartani a hosszú hajat és abból apránként vágatni, míg le nem nő a töredezettebb rész?
Ha a vendég pár havonta visszamegy a fodrászhoz, hogy 2-3 centinként, apránként szabaduljon meg a roncsolódott hajvégektől (már ha azok valóban annyira roncsoltak, mint ahogyan azt a fodrász be akarja mesélni nekünk), akkor is egészséges lesz a haj, de a vendég elégedett marad annak hosszával. És azért valljuk be, aki szereti a hosszú hajat, ahhoz szokott hozzá, annak egy rövidebb hajjal (legyen az "csak" vállig érő) már nem fogja magát olyan jól érezni! Aki szereti magán a hosszú hajat, az nagyon össze tud törni lelkileg, mikor a hosszú hajából levágják annak kb. felét (vagy akár többet). Ez vajon miért jó egyes fodrászoknak? Egy olyan vendég szép, hosszú haját levágni, aki azt már évek óta növeszti, büszke rá, és a hosszú hajat szereti magán?
Ha mindig agyonritkítják és levágják a felét a hajnak, az soha nem fog besűrűsödni és hosszúra megnőni, hiszen, ha valaki növeszti a haját, és az megnő pl. derékig érőre, aztán mindig, mikor már szépen megnőne az a haj, akkor a felét levágják (pluszba jól meg is ritkítják, hogy jó kevésnek tűnjön), akkor ott 100 év alatt sem lesz dús és hosszú hajkorona.
 
 
 
Tehát a tanulság ezekből a történetekből: amennyiben nem szeretnénk megválni hosszú hajunktól, és először (vagy esetleg többedjére) megyünk egy fodrászhoz, nagyon figyeljünk arra, mit tervez hajunkkal az a fodrász, nehogy a végén rövid hajjal térjünk haza.
Ne féljünk attól, hogy udvariatlannak, követelőzőnek tűnünk! Kérjük meg azt a fodrászt, hogy mutassa meg ő maga a hajunk hosszán, mennyit vág bele, hogy ne a művelet végén szembesüljünk azzal, hogy rövid hajunk lett! Végig nagyon figyeljünk oda a műveletre, és ha bármi nem úgy zajlik, ahogyan mi szeretnénk, jelezzük azt a fodrásznak!
Jogunkban áll eldönteni, mennyit és hogyan szeretnénk a hajunkból levágatni, hiszen a mi hajunkról van szó. Ha Te úgy érzed, csak pár centit szeretnél levágatni a hajadból, hogy az egészséges maradjon, mert egyrészt szereted a hosszú hajat, másrészt úgy gondolod, hajad jól kezelhető, puha és fényes, akkor ne hagyd magadnak bemesélni, hogy a Te hajad mennyire tönkre van menve! Ugyanis sok fodrász adja elő ezt a szöveget, mikor le akarja nyesni a vendég hosszú haját rövidre, holott az a haj korántsem annyira rossz minőségű, mint ahogyan azt a fodrász előadja.
 
 
 
Ha pedig a fodrász mindezt nem díjazza? Abban az esetben csak azt a választási lehetőséget hagyta nekünk, hogy felálljunk székéből, és elköszönjünk tőle, majd keressünk egy olyan fodrászt, aki hajlandó a mi hajunkkal a mi elképzeléseinket tiszteletben tartva, a mi személyiségünket szem előtt tartva dolgozni.
 
 
 

Királynői szépségpraktikák Sissy királynétól - Te melyiket próbálnád ki? II. rész

Az előző részből megtudhattuk, milyen szépségápolási praktikákat vetett be a legszívesebben Erzsébet királyné, amikor szépülni szeretett volna. Ahogy ígértem, folytatom a témát Sissy diétás és sportolási szokásaival!
 
 
 
Annyit rögtön az elején elmondanék: ha Sissy most, a XXI. században élne, akkor minden, híres és divatos, éppen aktuális fogyasztószert, fogyasztó, feszesítő krémet, és új sportőrületet kipróbálna, olyannyira megszállottja volt a diétának és a sportnak. Most, mikor annyira divatos lett szinte minden korosztály (de legfőképpen a fiatal nők) körében az egészséges életmód és a sport, elvileg példaképnek is tekinthetjük Erzsébet királyné sportszeretetét, és azt, hogy kerülte az egészségtelen és zsíros ételeket. Ezzel semmi probléma nem is lenne, ez nagyon jó dolog, hiszen a történelem minden korszakában fontos és jó dolog volt odafigyelni egészségünkre. A baj ott kezdődik, amikor valaki olyannyira igyekszik megőrizni egészségét, és olyannyira igyekszik megőrizni alakját, hogy megfeleljen az elvárásoknak, hogy átesik a ló túlsó oldalára, vagyis túlzásba viszi a diétát és a sportot. Ezzel sajnos pont célunk ellenkezőjét érjük el, hiszen a brutális diéta, a túlzásba vitt edzés pont, hogy nem tesz jót szervezetünknek: sem a testünknek, sem a lelkünknek. Sissy nagyon is tudatában volt annak, milyen szépnek tartják őt mások, és mindent el is követett annak érdekében, hogy megőrizze szépségét. Ez biztosan így volt, és ez is biztos, hogy közrejátszott a megszállott tökéletesség-keresésben, de emellett ugyanakkor azt is megjegyezném, hogy az én személyes véleményem az, hogy Sissy valójában küzdött egy bizonyos fokú önbizalomhiánnyal. Méghozzá szerintem mi sem mutatja ezt jobban, hogy mindig, mindenhol igyekezett megfelelni, tökéletesnek lenni. Hatalmas megfelelési kényszerről győződhetünk meg Erzsébet királyné részéről, ha tanulmányozzuk, mi mindent tett meg a karcsú alakért, a tökéletes külsőért. Holott alakja tökéletes volt: 172 cm magas volt, súlya 45-55 kg között ingadozott, derékbősége 50-55 cm volt, és ezeket az adottságokat sikerült is megőriznie egy egész életen át.
 
 
 
Vessünk egy pillantást Sissy diétás szokásaira!
 
Amikor a királyné éppen fogyókúrázott, olyan ételeket és italokat fogyasztott, melyeket nem sokan ennénk-innánk meg, például nyers húsokat és nyers húsok levét. Amikor sportolt, azt is a végkimerülésig, túlzott módon tette. Tehát egyszóval egyfajta megszállottságról beszélhetünk esetében a diétát és a sportot illetően.
 
Nagyon érdekes, hogy az Erzsébet királynéról szóló szakirodalom megemlíti, hogy eredetileg nagyon is szerette a nem éppen kalóriaszegény bajor ételeket, imádta a tésztaféléket és sok sört ivott. Később az efféle ételeket felváltotta a tej, továbbá a különböző préselt fogyókúrás italok, rendszerint narancs, citrom, spenót és húslé felhasználásával. Gyakran tartott tej-és gyümölcsnapokat, melyek során semmi mást nem fogyasztott, csak ezeket a termékeket. Általában minden nap megitta az aznapi pohár nyers húsból kipréselt levet, mely általában marhahúsból lett kinyerve. Nagyon szerette a tejet, és egész életében imádta  a fagylaltot. Fagylaltot fogyasztott nem sokkal halála előtt is. Igaz, a fagylalt alapján nem gondolunk diétás étkezésre, de Sissy étrendjének nagy részét sokszor a fagylalt tette ki, a normális adagú és összetevőjű főtt ételek helyett. Érdekes, hogy a visszaemlékezések, levelek alapján kiderül, hogy Sissy utazásai, illetve a számára jó hangulatú társasági összejövetelek alkalmával egyébként kimondottan szeretett enni. Csakhogy iszanyatosan kemény módszerekkel meg is büntette magát ezek után az (elég ritkán előforduló) étkezések után, annak érdekében, hogy leadja a pár jóízű étkezéssel esetlegesen bevitt kalóriákat. Amikor úgy érezte, hogy kicsit is túlzásba vitte kedvenc ételeinek fogyasztását, akkor azt követően több napig például csak tejen és narancson élt.  A királyné férje, Ferenc József egyáltalán nem örült felesége koplalásainak, mert az eleve nem túl jó idegállapotban lévő Sissy azoktól csak még kedvetlenebb, ingerlékenyebb lett. Ferenc József egyszer így írt egyik levelében feleségéhez: "Tartok tőle, ... hogy túlzásba viszed a fogyókúrát és az éhezést, valamint, hogy megerőlteted magad, mert a kelleténél többet sportolsz..." Karcsúságának megőrzése érdekében például sokszor olyan forró fürdőket vett, hogy olyan magas hőmérsékletű vízben senki nem bírna sokáig üldögélni. Mint ahogyan az előző bejegyzésemben említettem, gyakran nedves törülközőket tett csípőjére éjszakára. Ezeket a borogatásokat többóránként cserélni kellett, tehát ez azt jelenti, hogy amikor a királyné nagy nehezen elaludt, fel kellett ébreszteni kb. 3 óránként, mert cserélni kellett a borogatást (éjszaka).
 
A konkrét ételeit tekintve lényegében azt mondhatjuk, hogy Sissy kizárólagos ételei a nyers húsok, nyers húsok levei, erőleves-féleségek, tej, tésztafélék és fagylalt voltak. Az egyoldalú táplálkozás folytatása, mint például a marhahús és a marhahúsleves túlzásba vitele például bizonyítottan reumatikus bántalmakat okozhat, a királyné pedig évtézedekig szenvedett ilyen jellegű fájdalmaktól. Amikor lovagolt, konkrétan az angol zsokék étkezési szabályait vette alapul, ami azt jelentette,  hogy szinte kizárólag nyers beefsteak fogyasztása volt számára megengedett, és sem kenyeret, sem tésztát nem ehetett.
 
 
Erzsébet királyné és a fitnesz
 
Mivel a királyné korában egyáltalán nem számított divatos tevékenységnek a nők körében a sport, Sissy kortársai, a különböző társasági hölgyek vagy nagyon keveset sportoltak, vagy egyáltalán nem is sportoltak. Ezzel ellentétben Sissy kimondottan szeretett mozogni, és nagyon gyakran sportolt. Minden egyes nap tornázott (pihenőnapok nélkül), ezért akárhol tartózkodott hosszabb ideig, mindenütt koplett tornatermet rendeztetett be magának. Egyik kedvenc sporteszköze a gyűrű volt. Vívóleckéket vett, gyermekkora óta rendszeresen lovagolt, szeretett hegyet mászni, kirándulni, élete végéig kiadós sétákat tett, amikor csak tehette (ezek 5 órán át, de sokszor még tovább tartottak, és az udvarhölgyek visszaemlékezései alapján ezek nem is séták, hanem futások voltak). A napi edzést soha nem hagyta ki, még akkor sem, ha aznap fontos és fárasztó programok álltak előtte. Gyakran képes volt több réteg vastag anyagú ruhába bugyolálva hegyet mászni, mert úgy gondolta, ezzel izzad, ezáltal pedig több kalóriát éget el. Kortársai hatalmas fizikai teljesítőképességét és kitartását legjobb tulajdonságai közé sorolták.
 
 
 
Tehát, mint ahogyan írásom elején említettem, meg kell találni az arany középutat az egészséges étkezések, kellemes, egészséges mozgás, és a másik véglet, mindennek a túlzásba vitele között. Azért is fontos ez, mert az állandó önsanyargatás, a koplalás, a kemény fizikai megterhelés következtében nemcsak szervezetünk kerül rosszabb állapotba, hanem a lelki, szellemi állapotunk minősége is jelentősen romlani fog. Sissy példája ezt remekül megmutatja nekünk, ezért, még ha ő maga sokszor túlzásba vitte is az edzéseket és a koplalást, mégis megmutatja nekünk saját példáján keresztül, hogy ez mennyire nem helyes.
 
Ha többet szeretnél megtudni a témáról, akkor érdemes elolvasnod a következő könyveket, melyeket én is szakirodalomként használtam fel a két bejegyzésem elkészítéséhez:
 
- Gabriele Praschl-Bichler: Sisi, a fitnesz és a fogyókúra királynője. Gabo Kiadó, 2002.
 
- G. Praschl-Bichler - J. Cachée: "...fáradtan teszem le esténként koronám..." - Erzsébet királyné magánélete. Gabo Kiadó, 1998.
 
- Erzsébet, a magyarok királynéja. Szerkesztette: Rácz Árpád. Rubicon-könyvek, Budapest, 2001.
 
Ezekben a kiadványokban nagyon sok érdekességet fogsz találni!
 

2015. október 21., szerda

Királynői szépségpraktikák Sissy királynétól - Te melyiket próbálnád ki? I. rész

Sissy, a magyarok királynéja, aki a a világ egyik legszebb 19. századi asszonyaként vált ismertté, mindent megtett szépségének megőrzése és kiemelése érdekében. Ám az, hogy mindig, mindenütt tökéletes külsővel jelenjen meg, nem kis munkát, odafigyelést és időt igényelt.


 
Következzen itt tehát néhány olyan praktika, melyek, mivel Sissy rendszeresen és nagy előszeretettel alkalmazta azokat, az ő esetében igen hasznosnak bizonyulhattak!

Arc- és testápolás
 
A királyné nagy gondott fordított a bőrápolásra, azon belül természetesen arcbőrének apolására is.  Reggeli szépségápolási rutinja ennek megfelelően azzal kezdődött minden nap, hogy átmasszírozta arcát egy speciális, magas víztartalmú félzsíros krémmel, mely erősen hűsítette bőrét, majd ezt követően következett a kámforos és a bóraxszos (fertőtlenítőszeres) bedörzsölés.

Annak érdekében, hogy bőrének puhaságát megőrizze, gyakran vett olívaolajos, meleg fürdőt.
 
A túlzott napsugárzástól is igyekezett védeni bőrét, és fényvédős arckrémek hiányában, amennyiben erősebb napsütésnek volt kitéve a királyné bőre, akkor tiszta mézből vagy agyagból készült pakolást tett fel. Unokahúga visszamlékezéseiben meg is említette Erzsébet királyné félelmét a Napon való tartózkodást illetően: "Bár a napfény csak kihangsúlyozta Erzsébet szépségét, ő félt tőle. Hogy elkerülje a leégést  és a szeplőket, állandóan egy különös kék fátylat hordott a kalapján; még este is a keze ügyében volt a legyezője, hogy megvédje az arcát". 

Az eper bőrre gyakorolt jótékony hatásait kihasználva péppé zúzott epret, vagy pedig egy speciálisan elkészített, antibakteriális hatású szalicillel felfőzött erdei szamócából és vazelinből készült, különleges epres kenőcsöt tett az arcára és dekoltázsára.



Ennél kicsit már furcsább praktikát alkalmazott időnként az esti lefekvést megelőzően is: egész arcára és dekoltázsára vékonyra szeletelt, friss borjúhúst tett. Sajnos nem lehetünk benne biztosak, hogy a királyné éjszakái különösebben pihentető alvással teltek, ugyanis nem aludhatott valami kényelmesen: az utóbbi rendhagyó "arcpakolás", a csípője köré tekert nedves borogatások, és az, hogy kibontott, szétteregetett hajjal kellett aludnia, azt eredményezték, hogy teljesen mozdulatlanul, háton fekve kellett valahogy pihennie egész éjszaka.

A mitesszerek elleni harcot egy speciális módszerrel vette fel, melynek lényege, hogy először szappannal kell megmosakodni, majd ezt követően egy méz, sörélesztő és búzaliszt keverékéből álló masszát kell kenni a problémás bőrfelületre, majd rövid időn belül alaposan le kell mosni ezt a pakolást.

Mivel a királyné hajlamos volt a májfoltokra, sokszor hetekig vegetáriánus étrend alapján állította össze menüjét.

Hajápolás

A királyné gyönyörű, hosszú (bokáig érő) dús, erős hajkoronával büszkélkedhetett, ezért érthető, hogy annak ápolására is hatalmas gondot és sok időt fordított.
Hajápolási rutinja úgy nézett ki, hogy fodrásznője 30 nyers tojás sárgájából és konyakból elkészített egy hajápoló sampont, melyet ecsettel vitt fel a királyné szétterített hajára, majd bő meleg vízzel leöblítette, és átmosta egy dióhéjból készült főzettel.

 
Fontos egyébként elmondani, hogy abban a korban, amelyben Sissy élt, nem illett sok sminket használni, képzeljétek el, hogy az 1860-as években például elítélték még a púder használatát is!  Maga Sissy egyébként nem szeretett sminkelni, sőt, kimondottan elutasította a mesterkélt, feltűnő dolgokat, a természetességet részesítette előnyben minden téren, tehát ő egy igazi természetes szépség volt, aki a több kilo smink és a művi viselkedés helyett  sokkal inkább természetes szépségével, személyes varázsával, intelligenciájával tűnt ki a tömegből. Azért Sissy ebből a szempontból méltó példaképe lehet a mai korban élő nőknek is, ez vitathatatlan.



Volt viszont egy olyan terület, mely talán az imént felsoroltaknál is nagyobb szerepet játszott Sissy életében: a kegyetlen diéta, amiben nagyon szigorú szabályokat diktált magának. Pontosan ezért gondoltam arra, hogy ezt egy önálló bejegyzésben fogom részletezni, a mostani folytatásaként.  Az egészséges életmód nem az önsanyargatásból áll. Erre fogja felhívni a következő bejegyzésem a figyelmet. Köztudott, hogy Sissy szeretett sportolni, és talán azt sem mindig az egészséges mértékben űzte. Ezért a királyné diétás szokásai mellett kedvenc sportjairól, sportolási szokásairól is  írni fogok a következő részben. Amennyiben érdekel, milyen durva és kimondottan kegyetlen fogyókúrás eszközöket alkalmazott Sissy (tehát mit ne próbálj ki otthon), olvasd el a következő bejegyzésemet is, melyből egyéb, Erzsébet királynéval kapcsolatos érdekességeket is megtudhatsz!