Ti is jártatok már úgy, hogy csak épphogy akartatok vágatni a hajatokból, hogy az felfrissüljön, aztán 20-40 cm-rel rövidebb hajjal távoztatok a fodrásztól?
Nem tudom, Ti hogy vagytok ezzel, de én személy szerint hosszúhaj-párti vagyok, és azt vallom, hogy hajunk egészségének megőrzése érdekében bőven elég az, ha csak pár centit vágatunk hajunkból rendszeresen. Ez ugyanis egyrészt lehetővé teszi azt, hogy növeszteni tudjuk hajunkat, illetve, hogyha a hosszú hajat szeretjük, akkor mindig lehet hosszú hajunk, anélkül, hogy a fele rendszeresen le lenne vágva.
Gyermekkoromtól kezdve hosszú a hajam, de legalábbis félhosszúnál rövidebb hajam nem volt soha. Mindig is nagyon komoly fejtörést okozott számomra, bogy találjak egy olyan fodrászt, aki tényleg csak annyit vág a hajamból, amennyit én kérek. Soha nem értettem meg, hogy miért sikerélmény egy fodrásznak az, hogyha egy, például derékig érő hajú vendég odamegy hozzá, és ő ebből csinál egy vállig érő, szálakra ritkított "frizurát"? Ez alól persze kivétel, hogyha maga a vendég kéri ezt így, mert ő maga szeretné kipróbálni a rövidebb hajat. De ha a vendég csak pár cm-t kért, akkor miért kell a fél hajat levágni?? Pedig sok, teljesen képzett és hozzáértő fodrász vallja, hogy károsodott, töredezett haj esetében sem kell mindjárt 20 centit levágni, ugyanis már pár centi levágásával is jelentős javulás, felfrissülés érhető el. Néhány fodrász mégis abban leli örömét, hogy a szép hosszú hajból rövidet csinál...
Általános iskolás koromban például olyan fodrászt sikerült kifognom, aki a hosszú hajamból egyszerűen mindig megritkított, félhosszút csinált. Hiába kértem tőle, hogy csak egy picit csippentsen le a hosszú hajam végéből, egyszerűen képtelen volt arra, hogy hosszú hajjal dolgozzon. Később nem is nagyon mentem fodrászhoz, inkább növesztettem a hajam, de egy idő után ugye már kellet picit lecsippenteni a végéből, mert azért időnként pár cm levágása vitathatatlanul jót tesz a hajnak. Mikor már nagyon megérett bennem ez a gondolat, rászántam magam, hogy keressek egy fodrászt, és reménykedtem, hogy megérti majd, amit kérek tőle. Na, amikor behuppantam ennek a hölgynek a székébe, megkérdezte tőlem hogy mennyit szeretnék vágatni a hajamból. Mikor megmutattam a hajamon a kb. 3 centit, konkrétan kinevetett, majd közölte, ennél többet kellene levágni, mert így tönkre van menve a hajam, meg úgy. Holott én nem láttam annyira roncsoltnak, kezelhető is volt a hajam, mindenki dicsérte, hogy milyen dús és egészséges. Tényleg meg tudom különböztetni a roncsolt hajat az éptől, már ha csak azt nézem, mennyire fésülhető és kezelhető a hajam a mindennapokban, vannak-e kis, letört részecskék a mosdókagylóban, egyből tudom, hogy tényleg örülne a hajam egy kis plusz ápolásak, na de akkor sem szeretném a felét levágni. Mindössze kicsi frissítést szerettem volna a hajamnak akkor is, mikor ez az eset megtörtént. Miután a fodrász közölte, hogy többet kellene levágni 3 cm-nél, én, ahelyett, hogy felálltam volna a székéből és megmondtam volna, hogy hadd döntsem el én, mennyit szeretnék a saját hajamból levágatni, azt mondtam, hogy jó, vágjon belőle kicsit többet, de az ne legyen 3 cm-nél sokkal több. Az eredmény az lett, hogy a hajam több mint felét levágta (majdnem fenékig érő hajam volt akkor, ő csinált belőle vállig érőt), és természetesen jól megritkította, amitől nagyon kevésnek tűnt a hajam, holott eredetileg nagyon sok és dús hajam van. Évekbe telt, mire újra megnőtt a hajam és lenőtt a megritkított rész.
Pár éve blansoláson esett át a hajam. Szerencsére nem ment tönkre annyira, de sokáig a kelleténél valóban jobban töredezett. A hajam már megint elég hosszú volt, de ugye a törött részek miatt arra gondoltam, kellene pár centit vágatni belőle. Újabb fodrászhoz mentem el, és megint nagyon naivan viselkedtem. Ezt a hölgyet megkértem arra, hogy vágjon kicsit a hajamból, de a felét semmiképpen ne vágja le, csak pár centit. Én próbáltam odafigyelni a művelet közben, hogy a fodrász valójában mennyit vág a hajamból, de mivel hátrafelé nincsenek szemeim, és a fodrász gondosan hátravette a hajamat, úgy vágta le, én a tükörben semmit nem láttam abból, mennyit vág a hajamból a fodrász. Eredmény: levágta a felét, megritkította, és mikor hazaértem, kb. Kleopátra-frizurát láttam magamon a tükörben. A legrosszabb viszont az volt az egészben, hogy mivel a hajam elég megviselt volt akkoriban, azonkívül, hogy rövid lett, még a minősége sem volt valami jó. Tehát elég kevésnek tűnő, megritkított, rövidre levágott, roncsolt haj lett a végeredmény. Nem lett volna jobb, ha levágunk belőle 3 cm-t, és így legalább, még ha károsodott is, legalább a hossza és tömege megmaradt volna (mert azért annyira nem volt agyonkárosodva, csak egy kis vágás is segített volna rajta)? De a töredezett, rövid haj szerintem a legszörnyűbb dolgok egyike, ami történhet.
Ez a történetem is bizonyítja, hogyha valami miatt károsodott a hajunk, nem feltétlenül az az egyetlen és legjobb megoldás, ha a felét levágjuk (vagy esetleg többet is), mert akkor felkészülhetünk arra, hogy elég hosszú ideig nem fog tetszeni a roncsolt, ráadásul rövid haj látványa, hiszen elég sok időbe fog telni, mire hajunk megnő. Azok a fodrászok, akik a vágás és ritkítás megszállottjai, mindig azzal jönnek, hogy "dehát hogy néz ki a roncsolt, hosszú, haj, hát akkor legyen rövid, de egészséges!". Ezzel csak az a gond, hogy amikor egy haj eleve rossz állagú és minőségű, akkor hogy lenne szebb és jobb minőségű, amikor még pluszba rövidre le is van vágva?? Az én esetemben például bebizonyosodott, hogy a rövid, károsodott hajnál sokkal jobb az, hogyha meghagyjuk azt a hosszú hajat, és apránként vágatunk belőle kicsi mennyiséget addig, amíg teljesen lenő a károsodott rész. Persze, ha annyira nagyon tönkre van menve valakinek a hosszú haja, azt nyilván maga az a személy is belátja, és akkor ő is azt mondja, hogy jó, akkor vágjunk belőle kicsit többet, na de a felét?? Még akkor sem, ha az a haj nagyon károsodott. És miért nem? Mert ne döntse el helyettem senki, hogy én hosszú, avagy rövid hajjal akarok élni. A fodrásznak az lenne a feladata szerintem, hogy kihozza a vendég hajából a legtöbbet, de azok alapján a szempontok, kérések alapján, melyekre a vendég megkérte őt. Ne a fodrász döntse el azt, hogy én milyen hajat akarok magamnak, hanem én, elvégre az én hajamról van szó, nem? Sokszor azt hisszük, a fodrász mindent jobban tud, hiszen ő a szakember. Pedig mennyire nem így van! Biztosan vannak profi fodrászok, akik kivételek ez alól, de ha belegondolunk abba, mennyi olyan történetet hallani, hogy rossz, a vendéghez egyáltalán nem illő frizurát kreált a fodrász, vagy, hogy túl sokat vágott, bemesélve a vendégnek, hogy annak haja mennyire tönkre van menve, holott az egyáltalán nem így volt, vagy nem jól vágott, rossz színt kevert ki és egyéb, azt bizonyító sztorikat, hogy jobban járunk, ha a magunk elképzeléseit követjük a fodrásznál, főleg akkor, ha valahol első alkalommal járunk. Később, ha már bizonyított számunkra az a fodrász, ha meg vagyunk elégedve munkájával, akkor rendszeresen rá bízhatjuk hajunkat.
Egyébként szerencsére azóta már szépen megnőtt a hajam, gyönyörűen rendbe is jött.
Nem tudom, mi az oka annak, hogy a fodrászok többsége nem képes annyit és úgy levágni a vendégek hajából, ahogyan azok azt kérik. Nem értem, miért kell egy szép hosszú hajat rövidre levágni ahhoz, hogy az egészséges legyen? Annyira úgysem lehet tönkremenve egy haj, hogy a felét le kelljen vágni! Azért mondom ezt, mert ha mégis annyira tönre van menve, akkor abban biztosak lehetünk, hogy az a roncsolt haj röviden sem fog valami fényesen festeni, sőt, rá fogunk arra döbbenni, hogy meg kellett volna hagyni a hosszát, és apránként kellett volna megszbadulni azoktól a töredezett részektől. Ha rövidre levágatunk egy roncsolt hajat, akkor pont, hogy az nem fog valami jól kinézni, és várhatunk bizony jó sokáig, amíg az megnő. Nem jobb megtartani a hosszú hajat és abból apránként vágatni, míg le nem nő a töredezettebb rész?
Ha a vendég pár havonta visszamegy a fodrászhoz, hogy 2-3 centinként, apránként szabaduljon meg a roncsolódott hajvégektől (már ha azok valóban annyira roncsoltak, mint ahogyan azt a fodrász be akarja mesélni nekünk), akkor is egészséges lesz a haj, de a vendég elégedett marad annak hosszával. És azért valljuk be, aki szereti a hosszú hajat, ahhoz szokott hozzá, annak egy rövidebb hajjal (legyen az "csak" vállig érő) már nem fogja magát olyan jól érezni! Aki szereti magán a hosszú hajat, az nagyon össze tud törni lelkileg, mikor a hosszú hajából levágják annak kb. felét (vagy akár többet). Ez vajon miért jó egyes fodrászoknak? Egy olyan vendég szép, hosszú haját levágni, aki azt már évek óta növeszti, büszke rá, és a hosszú hajat szereti magán?
Ha mindig agyonritkítják és levágják a felét a hajnak, az soha nem fog besűrűsödni és hosszúra megnőni, hiszen, ha valaki növeszti a haját, és az megnő pl. derékig érőre, aztán mindig, mikor már szépen megnőne az a haj, akkor a felét levágják (pluszba jól meg is ritkítják, hogy jó kevésnek tűnjön), akkor ott 100 év alatt sem lesz dús és hosszú hajkorona.
Tehát a tanulság ezekből a történetekből: amennyiben nem szeretnénk megválni hosszú hajunktól, és először (vagy esetleg többedjére) megyünk egy fodrászhoz, nagyon figyeljünk arra, mit tervez hajunkkal az a fodrász, nehogy a végén rövid hajjal térjünk haza.
Ne féljünk attól, hogy udvariatlannak, követelőzőnek tűnünk! Kérjük meg azt a fodrászt, hogy mutassa meg ő maga a hajunk hosszán, mennyit vág bele, hogy ne a művelet végén szembesüljünk azzal, hogy rövid hajunk lett! Végig nagyon figyeljünk oda a műveletre, és ha bármi nem úgy zajlik, ahogyan mi szeretnénk, jelezzük azt a fodrásznak!
Jogunkban áll eldönteni, mennyit és hogyan szeretnénk a hajunkból levágatni, hiszen a mi hajunkról van szó. Ha Te úgy érzed, csak pár centit szeretnél levágatni a hajadból, hogy az egészséges maradjon, mert egyrészt szereted a hosszú hajat, másrészt úgy gondolod, hajad jól kezelhető, puha és fényes, akkor ne hagyd magadnak bemesélni, hogy a Te hajad mennyire tönkre van menve! Ugyanis sok fodrász adja elő ezt a szöveget, mikor le akarja nyesni a vendég hosszú haját rövidre, holott az a haj korántsem annyira rossz minőségű, mint ahogyan azt a fodrász előadja.
Ha pedig a fodrász mindezt nem díjazza? Abban az esetben csak azt a választási lehetőséget hagyta nekünk, hogy felálljunk székéből, és elköszönjünk tőle, majd keressünk egy olyan fodrászt, aki hajlandó a mi hajunkkal a mi elképzeléseinket tiszteletben tartva, a mi személyiségünket szem előtt tartva dolgozni.
